Verze 1:
Közömbös világ mi bebörtönöz, múlandó szavak a sorok között.
Érezd, az érdek már rég az emberség helyére, jó mélyen beköltözött.
Ha bekötött szemmel járod az utad, a levesedbe lesz aki beleköpköd.
Én lefutom a távot akkor is ha a végén lehet, hogy majd beledöglök.
Ez egy ördögi kör, kitörölni a múlt képeit örökre már nem lehet.
Nem bízhatsz senkiben, aki melletted az is lehet már ott van ellened.
Ne engedd közel magadhoz azt, ki látta már benned az ellenfelet.
Az élet igazol mindenkit majd, hosszú a sor, de el nem felejt.
Ki nevet a végén? Ülünk a szakadék szélén, húz le a mélybe lét.
Tűrünk míg lehet, megkötve a kéz, a talpak alatt már rezeg a léc.
A pénz beszél, nézd meddig mész, megáll az ész, a penész
Eszi a lelketek, emberségből elvetélsz, ennyit érsz.
A szemekbe látom a tüskéket, miben hittünk rég a múlté.
Húzzuk a láncot magunk után, de a sors keze érzed visszahúz még.
Gyújtjuk a lángot, szálljon az átok rátok.. heey
Nyújtsd a kezed felém, ne félj, de a fajtád úgyis hamuba rántom. (barátom)
Refrén:
Pusztít a haszon, kihal az érték, csillagok hullanak le már a zséért.
Indul a cirkusz, dobják az érmét, nyomnák a valót de torzul az énkép. (2x)
Verze 2:
Görbe tükörkép, torz a világ, nem vonz ami vár kinn, idegen és
Ridegen körbevesz sok hideg tekintet, hirtelen rám jön az ideglelés.
A hitem kevés, a hitegetés kiölte belőlem, a szívverés
szapora, kapkodod a levegőt, lehull a lepel, látom a színészkedést.
Szürke hétköznapok, színezem őket, de kopnak a lapok.
Fals alakok koppannak nagyot, megy a játszma, mit adok-kapok-(adok).
Vakok a szemek, hatnak szerek, az eldobott szavakon taposok, még
az arcom simítja a nap, addig tőled a pokol tüze jobban ég.
Érzem zihál a lényed, de nem tapintottál a lényegre.
Véges a játékod, elfutnak a szálak, míg nekem itt pezseg a vérembe.
Nem véletlen, száll a hangom az éterbe, ébredj fel, mer
nem érem be azzal ha betakar a fény, elvakít a téveszme.
A nyomomba futnak az értetlenek, hátra nem nyújtok kezet ezek éretlenek.
Mennyit ér ez neked, mennyit érek neked, tisztán látom ha már az érdek vezet.
Éleztetek fegyvert mögöttem. Hol vagytok? Mind elvéreztetek.
Nem kérdeztetek, nem kérdeztelek, de a flow-m így is végzett veled.
Refrén:
Pusztít a haszon, kihal az érték, csillagok hullanak le már a zséért
Indul a cirkusz, dobják az érmét, nyomnák a valót de torzul az énkép.
Pusztít a haszon, kihal az érték, csillagok hullanak le már a zséért
Indul a cirkusz, dobják az érmét, nyomnák a valót de torzul az énkép.
Hírek
Az eredeti Magyar Himnusz - Hymnus
Ezúttal egy mindannyiunkat érintő, zenetörténeti szempontból is jelentős hírrel érkezünk. Nem véletlenül a mai napon.
Jómagam gyerekként a nyolcvanas években hallottam a Himnuszt a „szokásos” alkalmakkor, különböző iskolai és egyéb rendezvényeken (ahol egyáltalán elhangozhatott…). Élénken emlékszem arra, hogy már akkor felmerült bennem, hogy miért lehetséges az, hogy a mi magyar Himnuszunk amolyan gyászos-kesergős, panaszkodós hangulatú. Ellentétben a „nyugati” testvéreink nemzeti énekei (pl. olasz, német, francia, amerikai, stb.) amelyek pattogós, induló jellegű és szövegében is jellemzően határozottan kijelentő, deklaráló jellegű - nem kérlelő, szánakozó, „bocs, hogy élünk” hangulatú, ahogyan annak idején számomra a saját Himnuszunk tűnt.
Hála Istennek és azon állhatatos magyar honfitársainknak, akiket szintén érdekel Himnuszunk eredete, sorsa, alakulása - mára rendelkezésünkre áll az eredeti változat, amely a fenti kérdéseimre megnyugtató választ adott. Ugyanis többek között (ezzel most nem mondok újat) a magyar nyelvnek is megvan az a szépsége, hogy ugyanaz a mondat különböző sebességgel, más környezetben pontosan ellentétes értelművé válhat. Gondolj szüleidre, vagy párodra: hány féleképpen lehetséges azt a szót kérdezni, hogy „IGEN?” - ebből nem mindegyik hangsúly megnyugtató… :)
Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a Himnusz (Kölcsey versének címe: Hymnus) Erkel által komponált eredeti változatának „visszahozatalát” javasló Dr. Bencze Izabellával sikerült kapcsolatba kerülnünk. Közbenjárására kaptuk meg a mű keletkezését már több, mint 20 éve kutató, így a kapcsolatos történelmi tények és körülmények egyik legnagyobb tudású szakértőjétől, Somogyváry Ákos úrtól (aki nem mellesleg Erkel Ferenc szépunokája és egyúttal kiváló karnagy) az újra felvett, eredeti tempójú és hangszerelésű változatot, illetve engedélyt arra, hogy azt felhasználjuk és itt bemutassuk Nektek.
Dr. Bencze Izabella, mint jogász, felhívta a figyelmünket arra is, hogy Alaptörvényünk szerint Himnuszunk Kölcsey versére szerzett Erkel zene, amelyet a zeneszerző egy 1844-ben kiírt pályázatra komponált. A ma általunk ismert és énekelt Himnusz pedig egy 1938-ban Dohnányi Ernő által átdolgozott változat, vagyis Alaptörvényünk szerint is az eredeti Erkel zene a nemzeti imánk.
Álljon itt összehasonlításképpen a fent említett, eddig megszokott „lassú” változat és alatta az általunk az eredeti mű alapján készített felvétel.
Vedd észre a különbségeket:
• gyorsabb tempó
• harangszó az elején-végén (utalás a nándorfehérvári győzelemre, amely 1456. július 22. óta a törökök visszaverésének, Európa megvédőinek tiszteletére szól),
• az egyes szövegrészek közötti magyaros hegedűszólamok felemelkedő, magasztos futamai
• a fentiek összhatásaként pozitív hangvétel, bizakodó, előremutató és már nem könyörgő attitűd
Hymnus eredeti változat
Előadja: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az István Király Operakórus, a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, valamint a közönség, 2019. június 15-én a Magyar Nemzeti Múzeumban, Kölcsey Hymnus című versének megzenésítésére kiírt pályázat Erkel Ferenc általi megnyerésének 175. évfordulója alkalmából rendezett Emlékkoncerten. Vezényel: Somogyvári Ákos karnagy.
Használjátok szeretettel, legyen ez egy új mantra számunkra, énekeljétek Ti is pozitív előjellel ezentúl!
Akit érdekel a téma, a blog oldalunkon részletesebben is foglalkozunk a Himnusszal.
