|
|
|
Rövid nappalok, hosszú éjjelek.
Érzem, hogy a szavak ilyenkor bennem felélednek.
Remeg a papír, reszket a tollam.
Egy újabb történet, mi rólam szól ma, vagy holnap.
Intek minden búnak, elszáll minden gond.
Ha a zene a lelkembe mászik,
halld meg, hogy mit mond.
Őszinte minden sora, elvisz mindenhova.
Hol boldog voltam s hol a szívem darabokba.
Nem hiszek darabokba, nem hiszek szerepekbe.
Abba hiszek, ki vagyok, azt mutatom a szemetekbe.
Nem hiszek a lapokba, nem hiszek a szerekbe.
Tisztán látom a világot, így mindig tudom merre.
Volt, hogy haldoklott a tűz,
de nem adtam fel, látod, az új dalom mellett ülsz.
Van, ki feladja, de van, ki az álmokért küzd.
Van, ki értékeli, ha a tömegből kitűnsz.
Őrzöm a lángot, még élek, a zene a szívemben él
Éled minden dallamon a szó, a rímek tengerén
Őrzöm a lángot, még élek, a zene a szívemben él
Éled minden dallamon a szó, a rímek tengerén
Minden dallam a szívembe újra éled.
Feketéből színesbe borult újra a lélek.
Megtaláltam az utam, miről már le nem térek.
Vissza már nem nézek, tovaszáll a szélnek
az ének, mi sok fájdalmat hozott.
Intek a múltnak, magam mögé csak fátylakat dobok.
Álmokat kergetek, még a szívem dalolva dobog,
dalolva dobog... dalolva dobog.
Őrzöm még, őrzöm még, őrzöm még a lángot.
Őrzöm még, őrzöm még a szívemben él, a szívemben él.
Őrzöm még, őrzöm még, őrzöm még a lángot.
Őrzöm még, őrzöm még a szívemben él, a szívemben él.
Őrzöm a lángot, még élek, a zene a szívemben él
Éled minden dallamon a szó, a rímek tengerén
Őrzöm a lángot, még élek, a zene a szívemben él
Éled minden dallamon a szó, a rímek tengerén
Őrzöm a lángot,
Őrzöm a lángot a rímek tengerén.
Őrzöm a lángot még...
Őrzöm a lángot még...
Szeptember 6.
