|
|
|
Milyen messze is van tőlem már a város
Ahol ifjúságom eltöltöttem én
Az a táj ma már az álmokkal határos
Azaz első csók, már úgysem lesz enyém
A sok régi lomb közt elsárgult a fénykép
Akár ősz felé a vén levél a fán
De a csókjaid a léptem elkísérték
Te is próbálj néha emlékezni rám!
Ha szól az estharang, ott jársz e még a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Egy dátum fel van írva mindkettőnk szívében
Ne szégyelld azt a délutánt, nem szégyellem én sem!
Vajon áll e még a bús akác a dombon?
Onnan végtelennek tűnt a láthatár
És az ócska padtól ketté vágta gondom
Arany ollóval a pajkos napsugár!
Hogyan vélekednek a régi barátok?
Ha tán emlegetnek még egyáltalán
Az ég ott sem kékebb mint ahol ma járok
Színes emlékeim festik át csupán
Ha szól az estharang, mondd jársz e még a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Sok minden összejön egy ember életében
De azt a régi délutánt , nem feledem még sem!
Milyen furcsa érzés távol lenni tőled
Ehhez hozzászokni nem volt még erőm
Közös ismerősök hoznak hírt felőled
s közben arcom nézik egyre kérdezőn!
Ma már nincsenek a földön távolságok
Ma az álmaink után röpít a gép
Tudom visszavár a rég nem látott város
Tudom nemsokára indulok feléd!
És szól az estharang és ott állsz majd a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Én újra átkarollak éppen úgy mint régen
És újra együtt indulunk – a régi szép idők nyomán
Megújult boldogság utána hűvös nyár esti szélben
Augusztus 10. Budapest Park
