|
|
|
1. A legtöbb ember ott hibázza el,
Hogy néha léhán álmodozni mer.
2. Így tettem én is, vesztettem én is,
De bármi vár, nekem megérte mégis.
3. Én nem tudom, hogy mi lesz a holnapom,
De büntetésem büszkén vállalom.
4. Engem is megcsalt egy délibáb,
De most mi lesz, hogyan tovább?
5. Egy visszaútnak mindig lenni kell,
Talán most nem hibázom el.
instr., 1., 2., 3., 4., 1., 5.
A magyar Himnusz ünnepe
1989 januárjában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szervezte
meg az első évfordulós rendezvénysorozatot, azóta Magyarországon minden évben a
mai napon, január 22-én ünnepeljük a MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT.
Tesszük mindezt annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le - egy nagyobb kéziratcsomag részeként - és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Hivatalos állami ünnepségen először 1848. augusztus 20-án csendült fel. A Himnusz lett a magyarok nemzeti imádsága, hivatalosan pedig 1949 óta bekerült törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. A 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvény I. cikke is kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.
A megemlékezés alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének.
A Himnusz teljes szövege természetesen nálunk is megtalálható.
