|
|
|
Találtam én, találtam én,
illatos a gyöngyvirág.
Nem is tudom, mi lett velem,
rózsaszínű a világ.
Csalódtam én, csalódtam én,
mert a rózsám elhagyott.
A fülembe cseng minden szava,
amit csendben suttogott.
Nem tagadom fáj a szívem,
de az élet már csak ilyen,
a vak szemem későn látta,
sok a dudás és egy a csárda.
Nem tagadom fáj a szívem,
de az élet már csak ilyen,
a vak szemem későn látta,
sok a dudás egy a csárda.
Tudod te azt, egyáltalán,
miben van a boldogság?
Érzed e azt, úgy ahogy én,
mi az mit a szív kíván?
Nyugodj te meg, nyugodj te meg,
nyílik itt még a virág.
Megélek én nélküled is,
de már akkor ne sírjál!
Nem tagadom fáj a szívem,
de az élet már csak ilyen,
a vak szemem későn látta,
sok a dudás és egy a csárda.
Nem tagadom fáj a szívem,
de az élet már csak ilyen,
a vak szemem későn látta,
sok a dudás egy a csárda.
Augusztus 10. Budapest Park
