|
|
|
Nem úgy van most mint volt régen
nem az a nap süt az égen
Nem az a nap nem az a hold
nem az a szeretőm ki volt
Aki volt már rég elhagyott
szebbre vágyott de nem kapott
Nem az a nap nem az a hold
nem az a szeretőm ki volt
Szebbre vágyott de nem kapott
még olyat se mint én vagyok
Azt gondoltam míg a világ
mindig ég a gyertyavilág
De már látom hogy elalszik
halálomat sokan lesik
Azért lesik halálomat
vegyék el a galambomat
De én azért sem halok meg
hogy a szívük szakadjon meg
Azt gondoltam eső esik
de csak a szemem könnyezik
Az én szemem sűrű felhő
onnan ver engem az eső
Hull előmbe hull a földre
hull a gyászos kebelembe
Arkot mos a két orcámon
mint a zápor az utcákon
Meg kell a búzának érni,
ha minden nap meleg éri.
Meg kell szívemnek hasadni,
ha minden nap bánat éri.
Bánat, bánat, bánat, bánat, de nehéz vagy,
de rég, hogy a szívemen vagy.
Bújj ki bánat a szívemből,
elég volt már becsületből.
Új dallal köszönti a közönséget a Tha Shudras
