|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Rap neked meg a csajodnak |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | CLS Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gőzy:
Te csak azt látod, hogy Gőzy megint jókedvű és reppel,
de én is ember vagyok, haver,
van szívem, csak az élet megtanított arra, hogy takard el,
ne mutasd, mit érzel,
ne lássák, ha vérzel,
néha a színpad mögött parázok, hogy jó legyen a show,
és imádkozom, hogy ne ez legyen az utolsó
alkalom,
ha kell, a barátokért a fél karom,
de a családomért az életemet odaadom,
a szövegemben én vagyok meg az életem,
minek hazudjak nektek?,
hiszen ismertek
rengetegen,
felejthetetlen élményekkel gazdagabban
azzal, hogy nyolc éve kezemben mikrofon van,
de sok barát és sok csaj ráment arra, ahogy élek,
van olyan is, aki megérti, mit jelent az, hogy ha partyban otthon maradni nem tudok, érted?,
a srácok velem mondják a szöveget,
ez elől, még ha akarnék sem szökhetek...
Refrén:
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Fanka:
Van, aki átölelne, van, aki meg ontaná a belemet,
a kérdésre nincs felelet,
csak nézek ki a fejemből,
körülöttem minden összedől,
inkább iszok még rá,
itt a Fanka, tessék: nézz rá,
szerinted érdekel, hogy az ember egy féreg,
százmilliók félnek,
én csak töltöm a poharam,
igen, most vagy soha,
fiatal gondolat átjárta lelkemet,
tudod, amiről azt mondják:
hogy megszül, majd eltemet,
vállalom minden tettemet
Isten és a világ előtt,
és amíg agyamból a velőt
nem rágják ki a kukacok,
nem vallok kudarcot,
az én hibáim csak olyanok, mint harcban a tarackok,
nyomok egy barackot,
újra nevetünk egyszerre,
máshogy is lehetne,
de sajnos van három nagy stiklim:
soha be nem gyógyuló,
talán pont így jó,
három kereszt, aminek a súlya alatt félek,
egy, hogy élek,
plussz gondolkodom és érzek,
nem vagyok félszeg,
pusztán csak elszúrtam,
és van, ami nem változik,
ami fojtogat, de mégsem öl meg,
olyan, mint egy láthatatlan seb, egy titkos játszótárs...
...de sajnos nem vagyok ovis,
van pia, van por is,
és ha jön az édes álom,
ahogyan újra látom:
ezerkarátos mámor,
mellettem Ámor,
de Isten visszaszámol,
és mire megfognám a kezed,
egész testem remeg,
pupillám tágra nyílik,
tekintetemtől koptatott plafonom köszönt ismét,
el sem hinnéd,
hogy majd' minden porcikám mélyén a fájdalom,
magam nem áltatom,
mintha száz karom
tépné húsom csontomig,
mindenki megbotlik,
de aztán fut tovább:
rohannék hozzád én is,
de egy életem, egy esélyem eljátszottam mégis...
Refrén:
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
