|
|
|
Láttál-e gőzölgő flasztert, nyári zápor idején?
Hallod a jégeső koppan, ugyanúgy koppant, ahogy én.
Pedig úgy passzoltál hozzám, mint üvegbe a dugó,
A legjobb évjárat voltál, ’57, illatos bódító.
Nem akadt rajtunk kívül, egymáshoz illőbb pár,
De történt egy s más, ma nem mozdul az a zár.
R:
Ahogyan Ő tudott szeretni,
Hogy is tudnám és miért is kéne feledni?
Ahogyan Ő tudott ölelni,
Puhán vetett ágyba velem elmerülni.
Ahogyan Ő tudott beszólni,
Narancsgerezd ajkával úgy dacolni.
Ahogyan Ő tudott nevetni,
Jégcsap csengő hangjával tudott igazán megetetni.
-----------------------------------------------------------------
Szélesre tárta magának az éjszakának kapuit,
Kusza lett nekünk a május, nevet arcomba, úgy hazudik.
Angyali szárnyadból mondd, mi lett, nem kellett senkinek,
Kitépett tollai lettek, így vánkosa mindenkinek.
Nem akadt rajtunk kívül, egymáshoz illőbb pár,
De történt egy s más, ma nem mozdul az a zár.
R:
Ahogyan Ő tudott szeretni,
Hogy is tudnám és miért is kéne feledni?
Ahogyan Ő tudott ölelni,
Puhán vetett ágyba velem elmerülni.
Ahogyan Ő tudott becézni,
Narancsgerezd ajkával úgy dacolni,
Ahogyan Ő tudott csókolni,
Tolvaj csókja után fogadat meg kell számolni.
Ahogyan Ő tudott szeretni,
Hogy is tudnám és miért is kéne feledni?
Ahogyan Ő tudott ölelni,
Puhán vetett ágyba vele elmerülni.
Ahogyan Ő tudott becézni,
Narancsgerezd ajkával úgy dacolni,
Ahogyan Ő tudott kinevetni,
Isten Véled, vigyázz magadra, légy boldog, és ennyi!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
