|
|
|
| Előadó: | Szikora Róbert |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szikora Róbert (Bob Lanky) |
|
Szikora Róbert (Bob Lanky) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | élet, életérzés, emlék, hit, múltidéző, remény, várakozás [+] |
a) Gyerünk édes
Gyerünk Édes, gyerünk Édes,
Mutasd meg, hogy mire vagy képes!
Gyerünk Kedves, gyerünk Kedves!
Itass fel, mindenem nedves!
Gyerünk édes, gyerünk Édes,
Ha Te nem vagy velem, az élet is téves!
Gyerünk egyszer, gyerünk kétszer,
A testemen légy a testékszer!
b) Teremtés
Sárból, aranyból, fényből, homályból,
Gyúrt az agyafúrt Isten, mint álmot.
Néztem az arcát, pont, mint az órát,
Az időt, a percet, mi hárman egy tercett.
c) Miből vagy?
Rágyújt, s könnyes szemmel mondja, hogy: Miért nem. Nem voltunk, és nem vagyunk összekötve.
Na, jól van, a szívemben azért feloldoztam.
De másnap fájós fejjel, mindenét kidobtam.
Miből vagy, hogy úgy vonzol engem?
Tűz nem vonzhat így, víz nem fojthat így, óh, szerelmem.
Miből vagy, hogy úgy vonzol engem?
Tűz nem éget így, víz nem részegít, óh, szerelmem.
d) Tűzbe pottyant búzaszem
Hat napra, hogy megszülettem, megkereszteltek.
Titokban, mert az ÁVH-sok figyeltek.
61’ Húsvétján volt az első áldozás.
A szentség átjárt, a lélek rám szállt.
Mázlim volt, hogy két évre nem vittek el a katonák,
De minden szerencse mögött, a Jóisten ott áll.
Hungáriával bejártam egész Európát,
És minden templomát, az Úr nem hiába várt.
75’ nyarán ott álltam a templom lépcsőjén,
Mi az égben kötettett, rá a földön lett pecsét.
Mindenki egyért, Jézus mindenkiért,
Ahol a kincsem, ott van a szívem.
Én vagyok az út szélére esett búzaszem,
Egy szemből nem lesz kenyér, társaim keresem.
Asztalra tesznek, rám keresztet vetnek,
megáldanak, és talán megesznek.
Én vagyok a tűzbe pottyant égett búzaszem,
megégve nem lesz belőlem már semmi sem.
Át kell jutni Hozzád, a túloldalon vársz.
Enyhe széllel felrepülni, engem ott találsz
Lengyel turnéról a fekete Madonnát magammal hoztam,
meg ezt a pár pézsmabundát.
Bámultam a karjában ott tartja Isten fiát.
Lett még egy anyám, egy égi édesanyám.
Tetszett, hogy porba írtad mocskos bűneim,
Sivatag is kevés, hogy elnyelje könnyeim.
Szeretet a szívhez a legrövidebb út,
Uram, te mindent látsz, Uram, te mindent tudsz.
Én vagyok az út szélére esett búzaszem.
Egy szemből nem lesz kenyér, társaim keresem.
Asztalra tesznek, rám keresztet vetnek,
megáldanak, és talán megesznek.
Én vagyok a tűzbe pottyant égett búzaszem,
megégve nem lesz belőlem már semmi sem.
Át kell jutni Hozzád, a túloldalon vársz.
Enyhe széllel felrepülni, engem ott találsz.
Én vagyok az út szélére esett búzaszem…
Van valami, amit biztosan tudhatunk: ha zenéről van szó, Solére nem köntörfalaz, nem alkuszik meg és 100%-ban beleteszi magát az alkotásba.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Ennek lenyomata a frissen megjelent, harmadik albuma, a III. is, az énekesnő eddigi talán legőszintébb anyaga, ami eklektikus hangzásvilágával izgalmasan és hitelesen mutatja be belső fejlődéstörténetét.
Solére, azaz Szigeti Zsófi új albuma egy nehéz életszakaszból inspirálódott, aminek feldolgozását sok aspektusból mutatják meg az új dalok – egyszerre sugároz sebezhetőséget, és az ebben rejlő hatalmas erőt is.
„Száz százalékban a szívemből írtam”
„Életem első lemeze volt ez, amitől féltem. Féltem, hogy mit fogok írni, féltem szembenézni a bennem zajló érzésekkel. A tavalyi évem minden eddiginél nehezebb volt, először éreztem azt, hogy nem akarom leírni, ami bennem van. Végül néhány hónap csend után megengedtem magamnak, hogy úgy forduljon ki belőlem a gyász, ahogy akar. Nem irányítottam, és így született a III, fun fact: a leglendületesebb zenei anyagom valaha.”
Bár a III. egy színtiszta poplemez, most talán még erősebben érződik az a zenei sokszínűség, amit Solére nem csak, hogy magáénak tudhat, de önazonosan is jelenít meg a saját művészetében.
Felfedezhetünk erősebb elektronikus hatásokat, szerepet kapott a trap és a hip-hop, sőt, még a nyolcvanas évek hangulata is ránk köszön.
„Korábban kaptam olyan kritikát, hogy a lemezeim amolyan stílus showcase-ek. Azt gondolom, hogy 2025-ben az, ha valaki sok stílusban találja meg magát, nem feltétlenül jelent útkeresést, sokkal inkább sokszínűséget. Én büszkén vállalom, hogy sokszínű vagyok és erre bíztatok mindenkit, aki hozzám fordul tanácsért” – mondta Zsófi.
A III. olyan lelki folyamatból táplálkozott és épült fel, amit csak biztonságos közegben élhet meg igazán az ember, nem csoda tehát, hogy Solére olyan producerekkel akart dolgozni a dalokon, akikkel olyan bizalmi, baráti viszonyban van, hogy megengedhesse magának a törékenységet, ami a legfontosabb szempont volt a lemezkészítés során. Ezt a közeget és a minőséget egyszerre tudta biztosítani Gerendás Dániel, DOÓR, Karyuu és a frissen a Grammy díj For Your Consideration listájára került Kovács Miklós.
A producerek mellett három közreműködő előadót is hallhatunk az albumon
Ótvar Pestist, Lil Frakkot és Brenkát is tudatosan választotta dalaihoz Zsófi.
„Fontos nekem, hogy olyan emberekkel kollaboráljak, akiket hallgatok is, és inspiráló számomra a művészetük. Azért nincs túl sok feat ezen a lemezen, mert szerettem volna mindegyiket úgy írni, hogy abban a közreműködő előadók személyisége is érvényesülni tudjon valamilyen formában, ehhez pedig több időre volt szükségem. Nagyon büszke vagyok mind a három kollab-dalra.”
Az Ótvar Pestissel közös dal videója itt.
Talán az egy kedves véletlen, hogy épp három együttműködő került a harmadik albumra, a III-as cím viszont sokkal többet jelent egy egyszerű sorszámnál.
„Az elmúlt három év folyamatait dolgozom fel benne, életem talán legmeghatározóbb időszakát. Rengeteg veszteség árán nyertem el azt az embert, aki ma vagyok, és akire büszke vagyok. Az elmúlt három év bizonyította be nekem azt, hogy képes vagyok felállni, bármi történjen is, és képes vagyok az önszeretetre akkor is, ha ezért meg kell tapasztalnom az önutálat legmélyebb bugyrait. Ez a lemez bizonyítja számomra, hogy egyedül, mindenkitől függetlenül is tudok a erős lenni, és ez óriási biztonságérzetet nyújt” – mesélt a mögöttes tartalomról Solére.
„Nagyon ritkán vagyok magamra büszke. Most az vagyok. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, és valami olyan béke hatalmasodott el rajtam, amit korábban még nem éreztem.
Száz százalékban a szívemből írtam, mindenfajta megfelelési törekvéstől mentesen. Boldog vagyok, mert új mélységeket és magasságokat jártam be, gazdagabb és stabilabb lettem lelkileg, és meg tudom veregetni a saját vállamat. Ez egy olyan szorongó személyiségnek, mint én, óriási áttörés.”
November 7-én együtt szállhatunk a magasba és merülhetünk alá a mélységekben Solére-rel a Szlimmyvel közös dupla lemezbemutató koncertjükön, az Akvárium Klubban.
Fotók: Solére/Sivák Zsófia
