|
|
|
A nápolyi estéken
olykor a tengernél járok,
a parton egy édes,
egy szép virágárus lányt látok.
Csak jár a virágokkal,
jár piros csokrokkal körben,
s egy bűbájos, kedves dalt
énekel sétája közben.
Megáll itt minden ifjú pár,
aki szerelmes csókot akar.
Éneklik együtt e dalt,
s én csak hallgatom,
hallgatom álmodozón.
A kis virágárus lány
éneke szép, mint az élet.
A nápolyi estében
messzire száll ez az ének.
Megáll itt minden ifjú pár,
aki szerelmes csókot akar.
Éneklik együtt e dalt,
s én csak hallgatom,
hallgatom álmodozón.
A kis virágárus lány
éneke szép, mint az élet.
A nápolyi estében
messzire száll ez az ének.
Fal-la-la-la-la, la-la-la, szép az élet,
la-la-la, szeretni jó.
Fal-la-la-la-la, csókot adni,
így élni jó.
Lócival beszélgettünk és most megmutatjuk nektek!
