Előadó: | Sajnarana |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Nyári hajnalon, arra gondolok,
Hogy nekem ez a béke, így elég.
Mikor a napfény lassan az árnyat,
Maga előtt tolva, a lábaimig elér.
Tapírom köszönt, piha ormánya,
A tenyerembe tapad.
A vén fűz fölém hajol, és míg teázunk,
Oly hűs árnyad ad.
Tanya, napfény, állatok körbe,
Vesz engem, és óvó sövény takar.
A külvilág kusza keze ide nem ér el,
Bár folyton ott kapar.
A kapumon felhasad, nyirkos bőre,
A vadrózsatöviseinek nyomán.
De a barátnak tárva, öblösen várva,
Hogy belép rajta, Gyere komám!
Tapírom köszönt, puha ormánya,
A tenyerünkbe tapad.
A vén fűz fölénk hajol, és míg borozunk,
Baromi jó hűs árnyat ad.
Kimegyek, kaszálok a kecskéknek,
Barna leszek és nem kövér.
A pengém suhan, a pitypang zuhan,
A leguánoknak is jut élég.
A gyerekek játszanak kinn a napon,
Hajuk kiszőkült, lábuk csupasz.
A falról nézzük a néger lánnyal,
Ki a szívemhez rég talált egy utat.
Nyári hajnalon, arra gondolok,
Hogy nekem ez a béke, pont elég.
Mikor a napfény lassan az árnyat,
Maga előtt tolva, a lábaimig elér.
Tapírom köszönt, piha ormánya,
A tenyerünkbe tapad.
A vén fűz fölénk hajol, és míg teázunk,
Oly hűs árnyad ad.
Kínai keserű fű közt haladok,
A tornác felé, hol víg alakok.
Mozognak a boltívek alatt,
Én is odamegyek és jó pacalt falok.
Saját sajtomat eszem,
A magunk borát iszom.
Azt kell mondjam, hogy ezt az életet,
És ezt, és ezt, kurvára bírom.
Nyári hajnalon, arra gondolok,
Hogy nekem ez a béke, pont elég.
Mikor a napfény lassan az árnyat,
Maga előtt tolva, a lábaimig elér.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah